/Harcsa (Silurus glanis)

Harcsa (Silurus glanis)

A harcsafélék családja szerte a világon elterjedt. A harcsa a nagyobb vizeink fenéklakó hala. Folyókban ott él, ahol a dévér, az állóvizek közül a nagy kiterjedésű, nem túl mély tavakat kedveli. Állandóan keresi a búvóhelyeket, elsüllyedt fatörzsek és vízinövények között. Nagyobb harcsák búvóhelyeit mindig a természetes fedezékek közelében kell keresni. A folyómedrek mélyedései, nagyobb üregek, mellékfolyók torkolatai, duzzasztók alvize, tavak nádszegélye, ahol a harcsa meglapul.

Általában alkonyatkor és éjszaka indul táplálékszerző körútra, a zsákmányát búvóhelye közelében kapja el. Előfordul hogy nappal is mozog a harcsa, főleg áradáskor nagyobb erőművek kavargó oxigéndús vizében, valamint borús esős időben, zivatar, felhőszakadás előtt fokozott mozgást figyelhetünk meg nála, ami betudható a légköri elektromosság növekedésének. Mindig a mély víz felől a sekély víz felé rabol.

A harcsa nagysága ellenére megmarad a változatos étrend mellett, étlapján szerepelnek: férgek, rovarlárvák, puhatestűek, csigák, rákok, de az egeret, békát, patkányt is fogyasztja, sőt egyes vizeken a nagyobb harcsák a vízimadarakat is lehúzzák. Halak közül inkább a kisebb példányokat ragadja meg hatalmas szája ellenére, tehát keszegeket, sügeret, compót.

Magyaroszágon nagyobb folyóink, Duna, Tisza, Körösök, Rába, valamint a Balaton (Fonyódi árok, Tihanyi kút kb. 11 m-es mélysége), Velencei tó, Fertő -tó, és a Fadd-Dombori Duna holtág, Ráckevei Duna, Holt-Körösök, Alcsiszigeti Holt-Tisza rendelkeznek jelentős harcsaállománnyal.
Előfordul, hogy a növendék nemes halállományban is kárt tesz, ezért nagymértékű szakértelmet igényel a kihelyezése.

Liszicsán Zoli / harcsa

 

Pamut-tó csúcs:  18 kg, Liszicsán Zoltán 2007.

2019-es legnagyobb fogás: Név ?:  20 kg.

2019-ben összesen fogott harcsa: 27,5 kg.

2017-ben a legtöbb harcsát, 22,0 kg,  Molnár Attila fogta.