1949-et írtak, amikor a nagy pamutipari cégek dolgozóiból Újpesten megalakult az Alagon lévő tó bázisán a Magyar Pamutipari Horgászegyesület (MPI HE). Az alagi tó azonban csak 15 évre adott otthont a pamutosoknak. Az akkori horgászok életét csak szájhagyomány útján terjedt történetekből ismerjük. Békés, családias horgászévek sok barátság alapjául szolgáltak.

1966-ban azonban a hatóságok vízrendezés címén a tó elhagyására szólították fel az egyesületet. Az emberek, mert igazán szerették a természetet és a horgászatot, új otthon után néztek és Alsógöd határában rá is találtak a régi ILKA-féle tavak nyomára, ahol elvadult nádas, kiszáradt gödrök fogadták őket. Új honfoglalás kezdődött ásóval, kapával és háromévi kemény hétvégi munkával. Kitisztították a medret, homokos kavicságyat csináltak, megépítették a zsilipeket, gátakat és mikor ráengedték az Ilka patak vizét egy gyönyörű tórendszer alakult ki. A halak telepítésével a stégek és a hétvégi házak felállításával már egy igazi horgászparadicsom gazdái lehettek az ős pamutosok. A béke azonban itt sem tartott sokáig.

1971-ben a gödi községek egyesítésével újabb megoldhatatlan gond szakadt a horgászok nyakába. Ivóvíz kutatások kezdődtek a területen és a felépülő vízmű miatt a tó környékének megtisztítása, a stégek és házikók lebontásával megkezdődött egy újabb korszak az újpesti pamutos horgászok életében. Ismét tóépítésre alkalmas terület után kellett nézni. A vezetőkből, tagokból alakult Bizottság járta a Dunakeszi – Gödöllő tengelyében fekvő falvakat, hogy Újpesthez közeli helyet találjanak.