/Kárász (Carassius carassius)

Kárász (Carassius carassius)

A kárászok nemzetségét jellemzi a bajusztalan csúcsba nyíló száj, a mindkét oldalon egy-egy sorban elhelyezkedő négy garatfog, valamint a hátúszóban található bognártüske. A kárász minden folyó illetve álló édesvizében előfordul, kivéve a hideg vizű, mély tavakat, sebes folyású patakokat. Tavakban, a gyorsan felmelegedő part menti vizekben tanyázik előszeretettel, nádtisztások szélén, hínarasokban találja meg igazán kedvező életfeltételeit. Csak a télvíz idején húzódik a mélyebb vizekbe. Oxigénigénye csekély, így mocsarakban lápokban is megél. Tápláléka az apró, fiatal növényi hajtásoktól kezdve a férgeken át a kagylókig terjed, minden szerepel étlapján.

A pontynak táplálékkonkurense, ezért állományának nagymértékű elszaporodása miatt kárt tehet a többi nemes hal állományban. Gyérítését ragadozóhal betelepítéssel oldják meg. Igen kártékony a halastavakban, mert egy öreg kárász elhajtja, és elüldözi a legnagyobb pontyot is, amit a halászok jól tudnak és ezért is ügyelnek arra, hogy a pontyos tavakba kárász ne kerüljön. Nem növekedik olyan nagyra, mint a ponty. Meglehetősen magas hátú.  Könnyen megkülönböztethetjük a pontytól, mert a szája körül nincsenek tapogató bajuszszálai, nagy hátúszója hátul domború élű. Még a pontynál is igénytelenebb. Ívása a nyári hónapokra esik.

Fehér halak közé tartozik, ami a kevésbé értékes halfajok elterjedt, nem tudományos elnevezése.

Az ezüst kárászt kitiltották a pontyos tavakból ezért telepítése külön engedélyhez kötött.

A széles kárász azonban védett és ezért kifogása után haladéktalanul, kíméletesen vissza kell helyezni a vízbe.

Kisfalvi Ferenc / kárász

A  kárász méretkorlátozás nélkül fogható ezért nem jegyezzük a fogásokat és az évi összes fogást is csak annyiban különböztetjük meg a keszegtől, (ami őshonos), hogy a idegenhonos halak címszóval írjuk a fogási naplóba.

2019-ben összesen fogott idegenhonos hal: 218,5 kg.

2019-ben a legtöbb idegenhonos halat jegyzett a fogási naplójában: Erdei Antal 32 kg.